A napokban osztott meg velem Padlizsán egy levelet, amit egy görögországi tanár terjesztett ismerősei között, én pedig bátorkodom részlegesen és név nélkül publikálni. Az egész levél amolyan egy szuszra megírt dörgedelem, mégis jól és választékosan megfogalmazva, ezért is találtam alkalmasnak arra, hogy hivatkozásként szolgáljon itt nekünk. A vége már elég erős és amivel most foglalkoznék belőle, az a címe, ezért álljon itt csak az írás első fele, amely kontextusként szolgálhat:
Nos én úgy éreztem, a tanár úr tapasztalatból ír és komolyan gondolja, mégsem választott hivatalos címet/címzést az írásnak. Persze nem is küldte el (?) hivatalos helyre. A "τα κεφάλια μέσα", amit felhasznált, egy újabban elterjedt kifejezés, melyet mi nem nagyon ismerünk-használunk. Fel is merül a kérdés: honnan és hova húzzuk be a fejünket? Talán a pincébe lefelé menet? Bevallom, nekem elsőre a vonatablakokban többnyelven olvasható felirat jutott eszembe ti. kihajolni tilos. De ez félrevezetne minket, ugyanis a görög nem akkora vasutas nemzet, mint a magyar. Viszont a házaik ablakai az utcára néznek szinte mindig, akárcsak maguk az emberek. Innen kell tehát (szerintem) visszabújni saját vackunkba, midőn elhangzik eme "parancs". Persze ez önmagában lehetne pl. a "κάθε κατεργάρης στον πάγκο του" is. Amitől ez a szólás más, az talán egyrészt a könnyedsége az iméntihez képest, másrészt viszont az, hogy úgy tűnik ezek a fejek alapból kint vannak és ezért kell őket beparancsolni. Ha megnézzük, mikor használják, rögtön meg is fejthetjük a relációt. A görögöknek természetes, hogy kint legyenek (να βγαίνουν έξω) esténként ill. akár egész nyáron. Az iskolásoknak, pedagógusoknak ráadásul jó hosszú nyári szünet jut. Ez az, ami után mindenkinek vissza kell térnie a hétköznapokba. Ilyenkor szeptemberben gyakran hallhatjuk tehát ezt a kifejezést Görögország-szerte.
Az iskola nálunk is elkezdődött, akárcsak a halász idény itt a Glosszahalászon, úgyhogy τα κεφάλια μέσα παρακαλώ!
Ha valaki esetleg más megvitani valót is felfedezne a közölt levélrészletben, akkor akár azzal is folytathatjuk legközelebb, ha nem, találok ám más témát!
…τα κεφάλια μέσα …Με νωπές ακόμη τις εικόνες από όμορφες αιγαιοπελαγίτικες παραλίες και την ψυχική ανάταση από τις καλοκαιρινές διακοπές αναλλοίωτη η πρώτη μέρα εργασίας μοιάζει εθιμοτυπική και χαρούμενη, αλλά και με μια μεγάλη περιέργεια να διαπιστώσω αυτό που λέγεται ότι κάτι άλλαξε φέτος .
Πράγματι οι συνάδελφοι τοποθετήθηκαν ήδη στα σχολεία από τέλος Αυγούστου το ίδιο και οι αναπληρωτές και ότι το πρόγραμμα θα δοθεί ολοκληρωμένο στους μαθητές από την πρώτη μέρα …λες να ξεμπλέξαμε τόσο εύκολα με την παθογένεια του συστήματος… τσιμπιέμαι αν ονειρεύομαι …από την άλλη εύχομαι το όνειρο να κρατήσει και μετά την 11η Σεπτεμβρίου …
Οι ενδείξεις όμως διαχρονικά αλλά και φέτος άλλα δείχνουν. Κακή διαχείριση εκπαιδευτικού προσωπικού ( ή αν θέλετε μεροληπτική ) με στρατιές αποσπασμένων με χιλιάδες κενά αλλά και επίσης άλλα τόσα περισσεύματα . Οι χώροι υποδοχής των μαθητών παραμένουν ακόμη αφιλόξενοι και με βασικές ελλείψεις στις υποδομές. Την θέση των περισσότερων σχολικών βιβλίων θα πάρουν αυτά των γνωστών εκδοτικών οίκων.
Nos én úgy éreztem, a tanár úr tapasztalatból ír és komolyan gondolja, mégsem választott hivatalos címet/címzést az írásnak. Persze nem is küldte el (?) hivatalos helyre. A "τα κεφάλια μέσα", amit felhasznált, egy újabban elterjedt kifejezés, melyet mi nem nagyon ismerünk-használunk. Fel is merül a kérdés: honnan és hova húzzuk be a fejünket? Talán a pincébe lefelé menet? Bevallom, nekem elsőre a vonatablakokban többnyelven olvasható felirat jutott eszembe ti. kihajolni tilos. De ez félrevezetne minket, ugyanis a görög nem akkora vasutas nemzet, mint a magyar. Viszont a házaik ablakai az utcára néznek szinte mindig, akárcsak maguk az emberek. Innen kell tehát (szerintem) visszabújni saját vackunkba, midőn elhangzik eme "parancs". Persze ez önmagában lehetne pl. a "κάθε κατεργάρης στον πάγκο του" is. Amitől ez a szólás más, az talán egyrészt a könnyedsége az iméntihez képest, másrészt viszont az, hogy úgy tűnik ezek a fejek alapból kint vannak és ezért kell őket beparancsolni. Ha megnézzük, mikor használják, rögtön meg is fejthetjük a relációt. A görögöknek természetes, hogy kint legyenek (να βγαίνουν έξω) esténként ill. akár egész nyáron. Az iskolásoknak, pedagógusoknak ráadásul jó hosszú nyári szünet jut. Ez az, ami után mindenkinek vissza kell térnie a hétköznapokba. Ilyenkor szeptemberben gyakran hallhatjuk tehát ezt a kifejezést Görögország-szerte.
Az iskola nálunk is elkezdődött, akárcsak a halász idény itt a Glosszahalászon, úgyhogy τα κεφάλια μέσα παρακαλώ!
Ha valaki esetleg más megvitani valót is felfedezne a közölt levélrészletben, akkor akár azzal is folytathatjuk legközelebb, ha nem, találok ám más témát!
Bejegyzések
