Dalfordítások

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a linkek között fellelhető örökbecsű dalfordítós fórum továbbra is kedvenceim közé tartozik és az érték, amit képvisel, mindig is egy általam is nagyra tartott szelete lesz mikrokultúránknak. Ugyanakkor a topikban nemrégiben felfedett önkényes, bár jószándékúan didaktikus moderálási elv sérteni látszik alkotói szabadságomat. Ezért is döntöttem úgy, hogy ilyen tárgyú szellemi termékeimet elhelyezem itt is „eredetiben” vagy épp általam foltozott változatban - a köztudottan hihetetlenül népes olvasótábor legnagyobb örömére.

Mindezek után lapunk popularizálódása ellen nem csak úgy kívánok védekezni, hogy kerülöm a pop számok fordítását, hanem feltételül szabtam magamnak, hogy minden dalos bejegyzést egy valódi kell, hogy kövessen. No, így máris megtöbbszöröztem eddig is óriási lemaradásomat a nyelvhalászat terén, hiszen van már egy-két magyarított nóta a tarsolyomban. De remélem, ez ösztönzőleg hat majd rám.

Akkor kezdjük: ja!– hozzászólni szabad:


Πυξ Λαξ - Εσύ εκεί

Εσύ εκεί κι εγώ στου πόνου τον παράλληλο βαρύς χειμώνας και το κλίμα ακατάλληλο Εσύ εκεί κι εγώ στου κόσμου το υπόγειο να σε γυρεύω σε μια ψεύτικη υδρόγειο Εσύ εκεί κι ο έρωτάς σου διαταγή και τελεσίγραφο κι εγώ εδώ όλη τη νύχτα αγκαλιά μ' ένα αντίγραφο (δικό σου) Εσύ εκεί εσύ εκεί Εσύ εκεί κι εγώ στου πόνου τα μεγάφωνα να τραγουδάω της αγάπης τα παράπονα Εσύ εκεί κι εγώ σκυμμένος στην κασέτα σου να με ματώνει η φωνή σου και το ψέμα σου Εσύ εκεί εσύ εκεί Εσύ εκεί κι ο έρωτάς σου διαταγή και τελεσίγραφο κι εγώ εδώ όλη τη νύχτα αγκαλιά μ' ένα αντίγραφο Εσύ εκεί εσύ εκεί

Távol vagy ott, én a fájdalomtól vacogok itt kemény a tél és az éghajlat utálatos Távol vagy ott, én egy csatornából hallgatom a lépteket téged kutatlak egy eláztatott térképen Távol vagy ott, szerelmed ultimátum, mely felráz az álmomból és egész éjjel én még mindig csak a hangodat ölelhetem Te ott s én itt, még mindig itt A távolba szól a fájdalom hangszóróján az én dalom, a szerelemtől ordítok A fülem dobog és ha befogom is hallgatom az ígéreted, s a hangod megannyiszor megsebez Te ott s én itt, még mindig itt Távol vagy ott szerelmed ultimátum, mely felráz az álmomból és egész éjjel én még mindig csak a hangodat ölelhetem Te ott s én itt, még mindig itt

«Ο γιός μου δεν μιλάει σχεδόν καθόλου Ελληνικά. Θα έλεγα ότι αυτό είναι ο καημός μου. Όμως…τον λένε Νίκο.»

Mondhatnám, csak cikkajánló ez, ezért erősen gondolkodtam, hogy írjam-e görögül, - dehát kinek írok én...? Odakint már biztos sokan olvasták ezt az interjút: Μία Ελληνίδα της Σμύρνης (Νίκος Γιαννόπουλος / Cosmo.gr 14/04/2009)

Na szóval, úgy éreztem, ez nekünk szól. Hihetetlen adat amúgy a 20 görög lakos Szmirnában - ezek szerint, akár Pécsen több görög él jelenleg, mint a görögség egy hajdani metropoliszában. Na és még mit találtam érdekesnek benne? Hát azt, hogy az általam címnek használt mondatok ellenére nekem átjött valami íz Samoglu asszony nyelvezetéből, amikor azt találta mondani: "Εγώ παντρεύτηκα Φραγκολεβαντίνο και στο σπίτι υπήρχαν πολλές γλώσσες." Hú mondom, biztos nem egy helyi eszperantót beszélnek a konyhában, hanem inkább valamelyik konkrét élő nyelvre gondolhatott, úgymint angol, francia vagy olasz. Dehát ha pl. α franciára gondolt, akkor a férje is az, tehát Γάλλος-t kellett volna mondania. Vagy náluk a francia is egy elterjedt nyelv máig? Itthon az angollal találkozunk többnyire a vegyes házasságokban, akkor is ha mondjuk egyik fél sem angol anyanyelvű. Nem tudom hát megfejteni a férj nemzetiségét, de nagyon tetszik ez a gyüjtőszó és kíváncsi lennék, hogy használnak-e olyat az idegen nyelvre, hogy Φραγκικά?
Mindenesetre rákerestem az interneten és hát épp a görög világ túlvégéből és vagy 600 évvel korábbról találtam is valamit. Na már megérte vájkálni - látjátok? És mint ott is olvasható, a mára már történelmivé érett Φράγκος megnevezés mellé a Ρωμαίος illik, ami az újgörögben Ρωμιός.
Ha nem voltam világos, akkor most mondhatjátok, hogy Μίλα ρωμέικα, παιδί μου!
Lehet, hogy nem is akartam mondani semmit, viszont azoknak, akiknek épp nincs a kezük ügyében szótár, begépelek néhány szócikket és búcsúzom: jó olvasást kívánok!

Φράγκος - Δυτικός Ευρωπαίος | ο του καθολικού δόγματος
Φραγκοκρατία - η χρονική περίοδος της κυριαρχίας των Φράγκων στις ελληνικές χώρες
(Φραγκο)λεβαντίνος - κάτοικος της Ανατολής με φράγκικη καταγωγή
Λεβάντες - ανατολικός άνεμος

Greeklish

Az előző post-ban más nevében tett ígéretemhez híven íme a modern görög írás egy sajátságos formája: a greeklish, pontosabban annak rövid és lényegretörő bemutatása Nikosztól:

Ο όρος greeklish προέρχεται από τη σύνθεση των λέξεων greek και english και δεν θεωρείται γλώσσα, διάλεκτος ή αργκό αλλά ένας τρόπος γραφής ελληνικών λέξεων με λατινικούς χαρακτήρες. Συνδέεται με την ανάπτυξη της τεχνολογίας και εξυπηρετεί ανάγκες γραπτής επικοινωνίας όταν δεν υπάρχει ελληνικό πληκτρολόγιο. Τα greeklish τα βλέπουμε αποκλειστικά σε μηνύματα SMS, e-mail, σε chat και στα forum του διαδικτύου (internet). Οι λόγοι που οδηγούν τους χρήστες της ελληνικής να γράψουν σε greeklish είναι οι παρακάτω:

• Το κινητό τους ή ο υπολογιστής τους δεν έχει ελληνικούς χαρακτήρες στο πληκτρολόγιο και δεν έχουν άλλη επιλογή.
• Επειδή χρησιμοποιούν και άλλες γλώσσες (με λατινικούς χαρακτήρες) συγχρόνως με την ελληνική, προτιμούν τη χρήση των greeklish για να αποφύγουν τη χρονοβόρα αλλαγή χαρακτήρων στο πληκτρολόγιο.
• Δεν είναι σίγουροι για την ορθογραφία τους και προτιμούν την ασφάλεια των greeklish όπου οι κανόνες ορθογραφίας είναι πιο χαλαροί.
• Το κινητό ή ο υπολογιστής του αποδέκτη του μηνύματος δεν αναγνωρίζει ελληνικούς χαρακτήρες άρα ο αποστολέας πρέπει να χρησιμοποιήσει greeklish για στείλει το μήνυμα του.
• Τα greeklish γράφονται πιο γρήγορα και επιτρέπουν την κωδικοποίηση και τη συντόμευση των λέξεων.

Τα greeklish μπορεί να ακολουθούν την ορθογραφία των λέξεων (οικογένεια – oikogeneia) ή τη φωνητική αποτύπωση των λέξεων (οικογένεια – ikogenia). Συνήθως οι χρήστες χρησιμοποιούν ένα μικτό σύστημα ορθογραφίας και φωνητικής (άνθρωπος – anthropos). Τα δύσκολα γράμματα (θ, χ, ψ, ξ) μεταγράφονται στα greeklish με διάφορους τρόπους, ανάλογα τη φαντασία του χρήστη (8, th, h, x, ps, x, ks)

Paliotera h xrisi ton greeklish itan anagkaia gia tin apotelesmatiki epikoinonia sto diadiktio kai sto kinito. Simera omos, ola ta leitourgika programmata ton ypologiston kai polla kininta prosferoun ypostirixi ellinikwn haraktirwn ara h hrisi ton ellinikon prepei na protimatai giati einai pio eykolh stin anagnosi kai aisthitika kalyteri.

Συνδέσεις στο διαδίκτυο για τα greeklish

Γενικά: http://el.wikipedia.org/wiki/Greeklish
Έρευνα: http://greekweb.archetype.de/
Πρόγραμματα μετατροπής ελληνικών σε greeklish και αντίστροφα:
http://speech.ilsp.gr/greeklish/greeklishdemo.asp
http://home.asda.gr/active/GrLish2.asp
http://www.translatum.gr/converter/greeklish-converter.htm

Betűkirakó

Van egy téma, ami többek között a városban járva a képen látható feliratról szokott eszembe jutni, de felmerülhet gyakran más helyen is, főleg az interneten. Így történt például ebben a fórum témában is. A kérdés pedig nem más, mint az, hogy milyen nyelven vagy milyen betűvel is van írva egy adott szöveg? Amikor arra haladva kibámulok a villamosból a Podmaniczky utcánál, én mindig ezt olvasom: ZORVÁSZ. Utána percekig kell gondolkodnom minden alkalommal, mire rájövök, hogy ez miért nem jó, túl azon, hogy nyilván nem ezt akarták kiírni. Hát persze, az R betű - az latin. Nekem valahogy mégis átsiklik felette a szemem és a Σ miatt az egész szót "görögül" olvasom ki. Ekkor aztán mindig levonom a tanulságot, hogy nem szabad görög és latin betűket keverni, legalábbis egy szón belül nem. De akkor hogyan írjuk? Hát először is, mondjuk, hogy akár így is, mert talán a célnak megfelel ez a ZORBAΣ felirat, de ha épp nem akarunk ilyen mély marketinget vinni a kis szövegünkbe, akkor nem árt, ha elhatározzuk magunkat és lecövekelünk valmelyik nyelvnél és annak betűkészleténél.

Ha görögül írunk, akkor az okozhat problémát, hogy van a szövegünkben egy idegen szó vagy név, esetleg nincs a billentyűzetünkön görög karakter. Erről a problémáról reményeim szerint egy következő írásban olvashattok. Míg ha nem görög szövegkörnyezetben vagyunk (pl. Jókai utca :), akkor meg kell oldanunk, hogy a helyi fogyasztók is el tudjanak olvasni egy-egy görög nevet. Érdekes módon ilyen eset a görög útlevélé, ahol a latin betűs átírást szabványosították is. És ez a lényeg: a közmegegyezés - bár az útlevélnél azt hiszem, nem volt demokrácia, döntött az állam és kész, de ezt legalább egyértelműen közölték. Nekünk is ezt kell tennünk, ha hosszasan alkalmazunk valamilyen átírást. Nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy mit tartottunk szem előtt: hagyományt, írásképet vagy kiejtést.

A példánknál maradva meg kell hagyni, hogy a B-t meg kellett hagyni. Vajon hány magyar anyanyelvű fogná fel, hogy az MΠ (netán MP) az a görögben a B(éla) hangot jelöli? A szigma meg úgy kellett a végére, mint a salátára az oregánó, de valójában ide a SZ(alonna) hang jelölésére az S vagy SZ betűk felelnének meg. Ezen sokan szeretnek vitatkozni, hogy melyik, de szerintem itt is csak az számít, hogy egy adott helyen mit adunk meg előzetesen, azaz mit fogadtatunk el az olvasóval. Az persze világos, hogy átlépve kis országunk határait a SZ értelmezhetetlenné válik, de magyar nyelvi közegben teljesen rendben van. A S betűs jelölést pedig, ha anglofóbok vagyunk, tekinthetjük latinos átírásnak is és nem is tévedünk vele igazán, bár tudjuk, hogy korunk lingua franca-ja az angol. Egyébként magam is szívesebben írom át S betűvel a szigmát, de szerencsére νεκεμ ωαν γ0ρ0γ νζελω a klaviatúrámon és haszálom is amikor kell, upsz... na most szólj hozzá!